nem hivatalos oldal

Lakás és bútor 1920-1948 között 1. rész

Otthon és berendezés

Otthon és berendezés

Kerek száz éve annak, hogy az első nagy világégés átrajzolta az országhatárokat. A világháború nem csak a gazdaságban és a
társadalomban, de az iparban is jelentős változásokat indukált, és ez a magyar
bútoriparral sem történt másként. A gazdasági recesszió ugyanakkor nem jelenti
szükségszerűen a pangást is.

A kisüzemi bútortervezés és gyártás talaján hihetetlen sokszínűség virágzott ki. A népművészet újjáélesztésére irányuló
törekvések éppúgy fejlődésnek indultak, mint a modern művészet törekvései. A
kor bútortervezői nemzetközi szinten is elismertek voltak; példa erre a genfi
Népszövetségi palota magyar terme, amelyet egy 1926-ban meghirdetett pályázat
után Szablya-Frischauf tervei szerint rendeztek be.

Ez a berendezés még ma is fellelhető. Ennek a korszaknak a magyar bútorművészetét dolgozza fel Kiss Éva
művészettörténész Lakás és bútor 1920-1948 között című munkája, mely a Cser
kiadó gondozásában jelent meg. A művészettörténész kihangsúlyozza munkájában,
hogy a Trianon utáni korszakban annak ellenére, hogy az ország nagyon nehezen
állt talpra a vesztességből, egy kifejezetten nívós, igényes berendezőstílus
alakult ki, mely főleg a kisipari munkán alapult.

A bútorstílusokban ekkor uralkodó sokféleség annak is köszönhető volt, hogy nem volt nagyüzem. Abban a
korban – ellentétben a hatvanas évektől kezdődő popkultúrával –, még az a
szemlélet uralkodott, hogy egy bútor legyen tartós, örökíthető. A háború utáni
időszak társadalmi változásai megjelentek a bútortervezésben is.

Kovács Rhewa Andrea